Rózsakert a papíron

Bevallom, sokáig nem szerettem a rózsát, mert egyszer beleszagoltam anyukám ajándékba kapott bolgár rózsavizébe. Rettentő büdösnek tartottam, el is kapáltam magamban a virágot.

Viszont ahogy cseperedik az ember, sok mindenre rájön szerencsére 🙂 így én is rájöttem, hogy a rózsa nem is olyan büdös, sőt, némelyiknek mennyei illata van, hovatovább meg is lehet enni, limonádét is lehet vele ízesíteni. Addig jutottam a rózsával való kapcsolatom fejlődésében, hogy az egyik kedvenc parfümöm tündérien rózsaillatú, most pedig még arra is vetemedek, hogy lefessem, holott régebben elcsépelt dolognak tartottam rózsát festeni.

Angol rózsa, damaszkuszi rózsa?

Amikor készültem erre a bejegyzésre, kicsit utánaolvastam, hogy tulajdonképpen milyen rózsa is az, amit itt festeni fogunk. Hagytam kicsit a kontrollmániás, kategorizáló énem kibontakozni, mert sok hasznos tudományt szereztem, de arra jutottam, hogy tök mindegy, nem botanikai rendszertant készítünk, hanem a saját örömünkre festegetünk szépséges rózsákat.

Azt is olvastam, hogy vannak egyszerű virágú, félig telt, telt virágú és tömvetelt virágú fajok. Hát mi tömvetelt virágút festünk!

Nade félre a rendszerezést,

kezdjünk hozzá.

Rózsakertünk megalkotásához egy egész papírra szükségünk lesz, minimum A4-es méretben, mert az egész papírt be fogjuk teríteni rózsákkal.

Ha worshopon lennénk, most először ceruzával lerajzolnánk, hogy az agyunk megtanulja a virág felépítését, mert más az, ha látjuk és úgy próbáljuk lefesteni, és más, ha már megpróbáltuk lerajzolni, ez által úgymond megtanultuk a látványt, van egy alap logikánk hozzá, amit a festéssel “feldíszítünk”

De hagyjuk most a tanulást, csak figyeljük meg egy képen a rózsaszirmok kavalkádját. Pár perc figyelmes szemlélés után megállapíthatjuk, hogy a szirmok több sorban ölelik egymást, a virág belseje sokszor nem is látszik, a külső szirmok fedik a belsőket, a belsők szorosabban simulnak egymásra, a külsők egyre lazábban szétnyílnak, a szirmok sokszor cakkos szélűek, szabálytalanok, a tövük felé árnyékosak.

Ezt most akkor lefestjük. A belső, szoros szirmokkal kezdjük, 10-es hengeres ecsetet és a kedvenc színünket használjuk 🙂 jó sok vízzel, száraz papírra.

A belső szirmokhoz az ecset hegyét használtam, kissé függőlegesen tartva. Az egész festés alatt így tartom az ecsetet, nem támasztom le a kezem, nem az ujjaim, hanem inkább a csuklóm mozdítom.

Egy-két kört festek így, lazán. Ez lesz a rózsa közepe.

A külső szirom-körök szélesebbek, nem egymás mellett kezdődnek, hanem itt-ott, mint a tégla a falban, elcsúsztatva.

A külső szirmoknál már nem az ecset hegyét használom, hanem a szőrét lefektetve.

És akkor most kezdődik a mai igazi örömfestés,

mert az EGÉSZ papírt tele lehet festeni rózsákkal 🙂

Keressünk többféle nézetet, fessünk jobbra forduló rózsát, nagyon kinyílt virágút, kevésbé kinyílt virágút, fessük le teljesen fölülről nézve. Ha a technikába belejöttünk, jöhet egy kis árnyékolás vizes kékkel, pirossal, egy kis sárgával fény a szirmokra.

Behunyom a szemem, és már rózsalugasban érzem magam 🙂 körül vesz az illat, a nyugalom, hallom a madarak csiripelését, valaki a házban zörög az edényekkel, nyári délután van… a nagymamámnál vagyok a régi kertben 😀 <3

Kellemes festegetést! Holnap folytatjuk.

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük